Biciklizés

Hát ebbe is belevágtam. Csak úgy utazás jelleggel. Egyelőre lazán vesze ma dolgokat, mert általában a Margit híd budai hidfőjétől megyek az Árpád híd  budai hídfőjéig. Szóval semmi. Első benyomásaim elég rémisztőek. Igazából a káosz ahová az ember belekerül. Kezdjük először is a Margit híddal. Ugye most még keskenyebb a járda. És hát ott megyünk Gyalogosok. Biciklisek. Még néha egy-két moped is. Itt szembesültem először, hogy mennyire bunkók a biciklisták. A Margit híd mindkét irányban lejt. És olyan sebességgel engedik el lefelé az eszközt, hogy én, szembe a biciklin is izgulok. Nagyon kevés, aki előzékeny és elenged. Ha nem térek ki, nem tér ki. Pedig ugye ez azért jó lenne, ha kölcsönös lenne. Még tesztelem őket. :)
Már gyermekét bicikliúton tologató anyuka már lebaszott. Szeretem, amikor a szülők ahelyett, hogy vigyáznának gyermekükre, azt várják el, hogy a többiek vigyázzanak a gyerekre. Ezért már majdnem verekedtem Karácsony estéjén tesco előtt hülyével. :)
Továbbá: Épűlő rakpart budai oldalon. Vadi új gyönyörű síma. Még nincs átadva. Mellete bicikliút. Minden biciklis a rakparton. Mintha bennük lenne, hogy renegátok legyünk. Ne azt amit szabad, hanem ami kicsit nem szabad. Na mindegy, végül nekem is ki kellett próbálnom, és ma este megállapíthattam, hogy tényleg síma :). Szóval ez olyan kis gyermeki dolog.
Valszeg sose lesz belőlem biciklis. Olyan nagyon öntudatos biciklis. De azért most már nem teszem le. De nagyon jó volna, hogyha az emberek nagyobb része csatlakozna ehhez az eszközhöz. Mert tényleg ez kell.