Az ötkarikás ünnep

Vannak eltűnő szavak. Biztos. Egy ilyen szóval találkoztam tegnap. "Tejtestvér". Nagyon régen hallottam már. És szép szó. (bevallom őszintén amikor így beugrott az agyamb a mint eltűnő szó, akkor annyira eltűnő volt, hogy egy másik szó ugrott eléje a vértestvér..., de elhesegettem)

Sóval , hol is tartok. Elmentem oda, ahova el kell menni, mert aki még nem ment el, az nem ember. Ugye? Beköszönött a nyugat kis hazánkba. Foglalni két héttel előre kellett. Túléltük.

Vacsorapartnerem megjegyzése volt, hogy micsoda arrogancia, hogyn sincs só és bor az asztalon. Jó megjegyzései szoktak lenni.
Szóval az Olimpiában a szakács finom szószokaz készít és átlagos husokat. Nem is átlagos, hanem semmilyeneket. Lehet, persze, hogy ez valami aktuális irányzat, hogy a húsnak hús ize legyen és semmi más, de ettől én villanyozódtam fel.
Nagyon finom kacsapástétom került az asztalra. Valamilyen hallal. Tokhallal, eszembe jutott. Az jó volt. Meg a penészes sajt mézzel. Annyira finomkodó ezt kéksajtnak hívni, nem?
A desszert olyan önmagáért létező dolog volt: papaja, kokuszhab, túrókrém süti(teljesen íztelen), arab csemege... Ebből is kitűnt, hogy a szakács a szószokhoz ért. Ezen nem volt szósz.

A nagyon kellemessé tette az estét, az az ételek jó ütemezése volt. Pont akkor jött egy étel, amikor kellett, tehát nem vártunk sokat, de nem is kapkodták el a fogások kihozását.

Ez egy hype nap volt.. mert hype-oltam egyet és utána a hype-olt étterembe is mentem, ahol egyszer még a hype-olt prezi.com-ot is megemlítettem.

És vacsora közben a haláról beszélgettünk, mert az elkerülhetetlen.

Szilvakék Paradicsom

Hát kell nekem enni járnom? Nem lehet kibírni egy nyavalyás délutánt anélkül, hogy be ne dobjak valami kis hami-nyamit? Hát pedig múlt hét kedden ki kellett volna hagyni. Elmentünk erre a helyre. Ott álltunk a Pannonia utca közepén, és töprengtünk, hogy a belga sörözőbe menjünk, vagy a Szilvakék-be... És mivel rossz pillanatunk lehetett ezért a Szilvakék mellett döntöttünk.
Először is le kell szögezni, hogy nem olyan rossz ez az étterem. Voltam már néha ott, és nagyon jó hangulatban telt el az este. Ha jól emlékszem. Bár már régen volt. Kedves ismerősöm említette, hogy olyan helyeken nem javasolt vacsorázni, amely főleg fiatalabb korosztálynak készült. Erről csak az jut eszembe, hogy talán igaz lehet, bár nem csak a fiatalok vettek részt ezen az estén sem az említett intézményben,
Tehát miről is beszélünk. Zöldfűszeres gnocchi. Gnyokkhi. Szerintem így mondják. Ha jól tudom. Márpedig jól tudom, mert az olasz tankönyben az első leckében benne van, hogy hogyan kell kiejteni az olasz betüket. De lehet, hgoy elfelejtettem, mert már vagy 15 éve volt az első lecke. És a másodikig sose jutottam el.
Előbb amikor a zöldfüszerből a fúszert akartam leírni. Folyamatosan a fűrész szó jelent meg a papíron (hol????) Hát igen... Ha zöldnek nevezhetjük azt is, amelyik kicsit roszogós, és kicsit száraz, akkor ez is zöld, de inkább szürkét kellett volna írni. Szürkefűszeres gnocchi. Hát szóval szar volt.
A felszolgálás kedves volt, ment a helyhez.
Amiről a hely viszont nem tehet, bár rakhatott volna felkiálltójeleket a bor mellé. "Tokaji szamorodni ihatatlan" felirat társaságában. Én nagyon régen ittem ilyet, de hogy ez milyen borzalmas. Miért csinálnak még ilyen borokat. Szerintem csak azok isszák, akik azt gondolják, hogy Tokaj Tokaj, az mindegy.

Hát mit mondjak....

Borbíróság

Oké. Szóval gondolom ezek így kapcsolódnak egymáshoz. Egyik kollegám említette meg, hogy barátainak van egy éttermük a Borbíróság, ahol kóstolgatni lehet, mert több mint 60 féle borból szolgálnak fel kimérve. És további 90 félét tartanak üvegben. És ez jó. És ez tényleg jó. Tegnap pedig kedves ismerősöm, látogatott haza külhonból, akivel mindig magyaros étterembe kell menni. Így a saját érdeklődésemet társítottam az ő vágyaival és ezt javalltam, amit ő örömmel fogadott. Szerencsére kötött pályás tömegközlekedési járművel is el lehet jutni a Borbíróság éttermébe, így felletébb jó volt kedvem. Érdekes módon a Fővám tér marsi tájra emlékeztető kinézete volt az első, ami megfogott. Egyrész mindig szerettem a Marsot. Misztikus. Ugye csatornák meg minden. Éveken keresztül kerestem a csatornákat kiskoromban és arra kellett rájönnöm, hogy még gyermekként is csekély képzelőerőm van egyes másokhoz képest. Ugyanakkor tetszett az aszfalltcsík lágy íve, ahogy a Vámház körútról rá lehet kanyarodni a Belgrád rakpartra. A lágy ívek mindig tetszettek, még ha aszfaltból is vannak.
Az étterem ugye a vásárcsarnok mögötti kis téren van. Blöffölvén, hogy tudom melyik a Csarnok tér határozottan odahajtattam. Bejött. Nem szeretem azokat az éttermeket, amelyek ennyire nyíltak. Az utca fronthoz nézve inkább szélesebb mint a épületbe befelé nyíló ez az étterem. Végig ablak, így kicsit kirakatosnak tűnhet a dolog. Mármint, hogy kirakatban étkezünk. Belülről utána ez az érzés eltűnik, mert ugye kint sötét, bent világos, a világ véget ér az étterem ablakainál.
Nem volt 150 féle bor. Legalábbis nem találtam meg, és nem hívták rá fel a figyelmemet. Egy Wunderlich (b*** patkány - erről majd később, pedig korábban kellett volna) Cabernet Savignon-t választottunk. Nem kimérve, belecspava az üveges verzió okozta érzésekbe, és a megérzések jók voltak. Nem ejha. De jó. Ami megfogott, az a tökéletes hőmérséklet. És ez az ami itthon soha nem fogok tudni elérni, míg valamit nem teszek ezen ügy érdekében. Tehát nekem midig hidegek a vörös boraim. És úgy nem jó inni. Borszekrény lesz a megoldás, mindenki meglássa.
Pikáns vaddisznóleves. Valamilyen vargánya leves. Vagy szalonna volt a vaddisznólevesben, vagy nem vaddisznó volt, mert sajnos zsiros darabkákkal is találkoztunk, amit nem szeretünk. A vargánya leves tökéletes, ajánlhatom mindenkinek.
A felszolgáló hölgy először hűvös volt ,de a végére sikerült nagyon kedélyessé válnia. Mindig olyan érzésem volt, hogy kilöttyenti a dolgokat, de sosem tette, és ez azt hiszem a jó pincérekre utaló jel. Az étkezés vége felé már beszéllgettünk nevetgéltünk, pont elfogadható mértékben. Ja itt jut eszembe, hogy nem előttem nyitották fel a bort. Ez azért nem szimpi, még ha utána nem is volt semmi probléma, de akkkor is.
Főételnek Kacsmell szarvassonkás túrós rakottburgonya volt egyrészről, amely erős füstölt ízt kapott a szarvassonkától, és ezzel elnyomta az egész kacsa ízét, meg a kacsa köré adott szósz ízét is. De így sem volt rossz. Ha valaki szereti a füstölt ízt. Javallom. A kacsa szépen volt megsütve. Piros és gusztusos börőcske darabokkal. Izlésesen, nem túlzásba víve.
Másrészről pedig vajastésztában sült sertésszűz chilis paprikamártással került felszolgálásra. Nagy butaságomban kértem egy tejfölös uborkasalátát hozzá, bár tudtam előre, és a pincéhölggyel is megbeszéltük, hogy semmi értelme, de azért kihozattam, és végül egy falat kostóláson kívül érintetlenül került vissza. Nem illett persze hozzá, pedig az is finom volt. A vajastésztás szűz viszont tökéletes. A chilis mártás erős annak, aki nem bírja az erőset, kellemesen erős annak, aki bírja. Lenyűgöző volt a vajastészta. Szép barnára sült kívülről. Belül lágy. A hús meg tényleg szűziesen érintetlen volt mindenféle íntól, zsírtól mentes. Boldogan tettem magamévá....
Ráadásként, a második palack borocska mellé túrógombócra vágytunk. Lehet tejfölösen, meg karamellás barackkal is kérni. Az első ugye magáért beszél, egyszerű és ezért nagyszerű. Bár azt sosem értettem meg, hgoy miért kell a tejföl felhígítani. Miért nem lehet a finom 20%-os kemény darabos tejfölt adni.
A karamellás barack is nagyon finom és kultúrált volt. Nem gondoljunk harsány cuppogós, ragadós karamellára, hanem ez el volt lágyítva, szószszerűen folyós volt és ebben voltak barack darabok. Természetesen mindkét "feltéttel" kértem. Jó érzés volt megenni a három gombócot, vagy savanykásan tejföllel, vagy édesen barackkal. Vagy amire sokan idegenkedve gondolnak barackos tejföllel.

A következő gondolatok merültek fel miközben írogaték: Fényképet kell következőleg csinálnom az étkekről. El kell mennem fogorvoshoz. Ja és közben letusoltam. mindig tisztán üljünk neki postot írni....