A nő

Hát igen. Nem tudom, hogy bevallásszintű dolog, de bevallom elkezdtem olvasni Csernus: A nő-jét. Lecseréltem a WC-ben Mérő László: Minden másképp egyforma könyvét erre. A 34. oldalon tartok. Hmmmm...
Nem szeretem az olyan könyveket, amelyeknek a stílusa nem ad valami plusszat. Tehát amely olyan mintha én is írhattam volna. Vagy inkább úgy mondanám, hogy olyan amiről azt hiszem, hogy én is írhattam volna. Tehát a szókincse, a mondatfűzése, a történetvezetése olyan átlagos. Az átlag meg én vagyok. Magamnak. Bár most éppen írok valamit, tehát az az elvetemült, aki beleolvas akár el is döntheti ezt. Tehát a Csernus könyv formailag átlagos. Tartalmilag közhelyes. Annyira egyértelmű dolgokat ír le. Minden józan, ép gondolkodású embber ezt tudja. Nem mondom, hogy változtatni is tud a dologokon, de tudja, hogy saját magának ilyen hibái vannak, ha vannak, és másoknak is ilyen hibái vannak, ha vannak. :) Persze változtatni rajta az már más. Az már nehéz. Bár eddig Csernus doktor sem írt receptet, csak kórismét.
Biztos sok ember van, aki a fejéra csap olvasás közben, hogy hát ez az. Ez van velem is. És lapozna előre a megoldáshoz. Én még nem lapoztam el odáig.
Egyetlen tökéletes dolog a cím. A nő. Ezt a könyvet mindenki el fogja olvasni. Mint ahogy nem is a nőkről szól, (a 34. oldalig ) hanem bárkiről, férfiről vagy nőről, az emberről. Ha a címe "A férfi" lett volna, akkor csak a nők olvasták volna el. A férfiak nem szeretnék megismerni magukat. Ha a címe pedig az lett volna, hogy "Az ember", akkor meg senki.
Szép komótosan olvasgatom tovább.... :)