Na ma reggelre nem állítottam be a tv-t hogy felvegyen valamit, és persze lemaradtam valami jóról. Wonder boys. Pokoli hétvége. Ismét egy grandiózusan lefordított filmcím. Azonkívül, hogy marketinghez nem értő marketingesek által legfordított címeket kapunk, még idegen nyelvül sem tudnak. A kedvencem ebben a lost in translation. Elveszett jelentés. Hát valami őrület. Látta azt a filmet aki fordította. Milyen jelentés.....

Az a baj, hogy rájöttem én vagyok a hülye. A jelentés nem csak papírt jelenthet. Ha hiszitek ha nem, én ezen kb másfél éve szenvedek, hogy hogy lehet ilyen borzasztó címet összerakni. És most jövök rá, hogy ez nem is olyan borzasztó, mert a jelentés lehet a szavak jelentése is. Nevetséges. Hogy eshetett ez ki az agyamból. Valszeg amikor előszőr a papír jutott eszembe attól annyira elborított a düh, hogy nem láttam tőle a lehetséges jó változatot .... És most csak azért is. Mégse olyan jó ez a cím. Ha nem a jó értelme ugrik be nekem, akkor mégsem jó. A címben nincs benne az, hogy két kúltúra találkozik, és otrt vannak a zavarok. Ott amikor elbeszélünk egymás mellett. Bár ehhez nem is kell két kúltúra. Elég két ember is....

Tehát wonder boys. Nem értettem, mert csak az utolsó 2 percet láttam, de az is megfogó volt. Megfogó, milyen hülye szó. Egyszerűen érdekes, izgalmas. MEgszerezzük megnézzük, és akkor majd beszélünk róla.

Hajnalban megnéztem még egy csillagkapu atlantis-t Az jó volt. Persze a maga szintjén. Mindent ott kell kezelni. A maga szintjén. Ugye? SAnctuary volt a rész címe, és volt benne egy ős, meg egy idétlen szerelmi szál, meg idétlen McKay szál, meg minden. De a sztori jó volt...