Alapvetően abból indulnék ki, hogy a trappista sajt füstölt verziója csak néha jó. Néha nem. A szabályt még nem sikerült megállapítanom, hogy mikor jó, és mikor nem jó, de dolgozom rajta. Most nem jó.

Ma alapvetően battlestar galactica nap volt. El kell ismernem sok más sci-fi rajongóval egyetemben, hogy a filmsorozat jó! Miért jó? Megvannak benne a sorozat sablonai, amit a nagy sorozatnézuő már un, de a kis sorozatnéző örömmel nyugtáz. A szereplőgárda. A megfelelő hősök, az elesett nem hősök. A bölcvs vezér. A áruló. A csúnya ellenség. A történet is ugye megszokott. Menekül, egyedül, sorscsapás az elején. Szóval meg vannak a kellékek. De jó. Mi jó? Jó a kép és kamera. Kicsit dokumentalista jellege van. Nem stabilizált kamera, hanem mozog, rezeg. Megyünk a szereplő után, mintha mi is ott lennénk a hajón. Éles képek. Kicsit kusza történetvezetés. Minden érdekessé teszi a filmet.

Na de miről is szól? A kolóniák elpusztulnak. Nézem, nézem. Milyen kolóniók? Ezek emberek. Távol a jövőben vagyunk? De a technológia nem annyira távoli, szóval miről van szó. És akkor az első rész végén jön, számomra az eddig legkatartikusabb mondat. A 12 elpusztított kolonia mellett a legendákban van egy 13. kolonia, amely nem tartott a többiekkel... És ez a Föld. És ennek a keresése lesz az a cél, amely úgy igazából nem is fogalmazódik meg a szereplők számára, de ott van mint egy lehetséges menedék.

Ami nem tetszik az már megint ez a misztikus jelleg. Hogy oké, hogy megyünk valahova, de igazából a cél a menés, nem pedig a megérkezés. Nem látszik, hogy hova mennek. Olyan Lost-os...

Aztán egy nap ne nézzetek meg többet kettőnél. Az öt, ami ma délelőtt nekem beköszönt nagyon fárasztó. És a végére már unalmas.

A Rómába csak benéztem, de az is jó, de az más. Merthát ugye Róma...